Ez-Az és Más is...

Kalász István

Kalasz István

Valaki azt mondta, hogy bocsássak meg újra és újra. Jó. Üzenem Kelenföldre, hogy nem haragszom. Az erős megért és meg tud bocsátani. A másiknak többet, mint önmagának. Azt hiszem, itt kezdődik...

Mindig örül az ember, ha régi dologra bukkan...

*

Sok zavarba ejtő mondatot olvastam már, de ez az egyik leg...

... kérlek nyugodj meg és ha lehet, ne írj minden Mailben a halálodról.

*

Elbeszélésem "Ne feledd..." évekkel ezelőtt született, több helyen jelent meg, igen, megszületett, ahogyan a gyerek a történetben, aki érezhetően ok nélkül, nem várva-akarva csúszott bele a világba. Egyszerre ki a fényre és a "szocializmus" otromba sötétségébe, ha jelképekben akarok gondolkodni. Az anya (nem tagadom, fikcióra támaszkodó valóság, hehe) alakja közel áll hozzám. Mélységes bizalom jellemzi, a "majd lesz valahogy" bizalma, jön-megy abban kórházban, figyel, vár..., igen, vár. A férjére, az apára, aki nem jön. Mert nem ér rá stb. - a szokásos hazugságok... Van ilyen, így ő nem is fontos, halovány, gyenge, csak önmagával szemben érzékeny alak ebben a történetben. De a magára hagyott, várandós nő mégis derűs - a bizalom legmélyén vélhetően derű van -, nem történhet semmi, mert mindenki jó, a szépség, a jóság uralkodik bennünk, az emberekben, igen, ilyen ember anyám is, nem tagadom, róla szól, neki akartam szépet mondani ezzel a történettel. Hogy milyen gyönyörűen érez-gondolkodik.

*

Nehéz a világot nem baljósnak látni. Olykor. :-)