a szépen emberül alapítvány támogatásával
Kalász István
Kalász István
/
író, költő
.
>

 Budapest, tausendschön

>

  Eszkatológkus napok

I. Hamis ágnak görcsén ülsz álmodban, kelned kell, nézz tévét, hallgass rádiót, riadót mondanak a hírekben száraz hangon:     tankok, döntött házak     között aszfalton fekvő öregek,     koszos csecsemők karon, égett kabátok,     betört ablakok,     falba szakadt vízvezeték… …     mindez öntse beléd azt, hogy üvölts a tévé előtt: Nem szabad aludni! Állni kell a fotelen, rázni az öklödnyi távirányítót, üvölteni magas felbontásban, hogy segítsék fel azt az embert arról a kőről, amibe nem véstek bíztató szavakat. Az utcakő hideg, sáros, véres, tépett. Menj közelebb a képhez, a jajgató gyereket simogasd, és ha párna, papucs, kávétejszín után, ébredsz valóban, vedd magadra inged, dőlj homlokkal az előszobafalnak, zihálj, nyögj, zsebedbe tegyél követ, hogy azt vágd odakint a fogaskerekek közé. Ez a dolgod.   II. Éjjel a fény kimegy, nappal jön vissza, közte az ablaktábla, amire írhatnál, de nem szántod ujjaddal a finom port, mert emberi lehet, a telepen túl, a temető sarkában térdel a hamuüzem, haj, bőr, fogkorona olvad izzó rácsra, rossz kulcs, csont esik vödörbe, a füst igen, de a por nem jut fel az égbe. Ezt ne feledd. Az ablak alatt Isten fáradt sörrel a padon, az aluljáróból kiáltás, majd elnyúló csönd, galamb száll a körberakott gyepre, suhogást hoz a beköszönő sötétbe. Állsz, előtted üveg, már benned a por, a szíved, a véred viszi vissza a tüdőbe, ráncaid mélyére. Mögötted konyha, őszülő hajjal a szerelem, kockás abrosz, kártya, keversz, osztasz, szerelmed emel tétet, és közben költőt idéztek. Azt se feledd: rossz jel a világnak, ha ugyanazt ugyanúgy értitek. Korom sötét odakint, ablakot nyitsz, menjen ki a fény kicsit, másszon a szemközti falra, hunyorogjon, hajtsa maga előtt az árnyékot, járjon a házak között és hajnalban az üvegre vastagodott poron át visszataláljon, reméled, a fény nem felejt el téged. > tovább

 

 

Und an jenem Tag entdeckte István Kristman das Verschwinden seiner Eidechse. Er lief seinem Vater hinterher, rannte bis zur Eckkneipe, drängte sich schwitzend vor in der Menschenmasse, dort stand sein Vater im braunen Pullover und nahm Wetten auf den Salamander an.  - Babel - link
kapcsolat