a szépen emberül alapítvány támogatásával
Kalász István 2020
Kalász István
/
író, költő
>

 Egyszer

Hajnalban ha sötét szobában a szívem feladná feküdnék keresztben haldoklásom lassan elkezdődne akkor szeretném ha magamnál lennék és a padlón kopoghatnék mint az eső kint morzéban így üzenném hogy volt itt közben a mennyezetet nézném a rövid lélegzettől forrósodó szívemre figyelnék kényelmesen helyezkednék el nem félnék hagyni az ént magára végül arra gondolnék hogy ha estére az eső havazásba fordul csönd lesz.
.
>

 Történet M.

 A lakások sötétek, csöndesek, porosak. H. asszony köhög, több tonna port nyeltem már, néz rám komoran, na, nyissa ki azt a szekrényt, most maga jön, nézzen bele. Dohszag, kabát, ruhák, cipők. Zacskóban zoknik. A másikban alsónemű. Összehajtott pokróc.  /link/
>

  Két novella - Deák kert

>

 Labda és hazaadás

 

Harminc éve fordultunk előre elhagyott gyárcsarnokból ki egyensúlyoztuk magunkat vastraverzeken gyomos réteken hoztalak hónom alatt az útra rúgtalak előre hogy ne rugdaljanak keleten kis hazám te meggurultál a konkáv középvonalon túlra a késbe futottak alacsony csatárok meztelenül a készbe utánad a lesre nem fütyült senki te gurultál át nekik rohantam átázott cipőmben ők jöttek precíz gépiesen adogattak fölöttem íveltek ejtettek át jöttek de hátul megfogtalak karomba emeltelek pöttyös hazám oldalról sípoltak büntető és én futottam a pályáról le veled féktelenül hogy hazaadjalak. Valakinek. Végre.

 

A nő pedig kiabálni kezdett, hol vagy, hol vagy, mongol, hát így haljon meg? Ezt nem érdemli senki. Az író a fürdőszobához ment, kopogott, mondta, come on, jöjjön, please. Nyílt az ajtó, kijött a mongol nő, csak törülközőt tekert magára, lassan átment a nappalin az öregek előtt, bement a szobába. Megállt az ágy előtt, lehajolt a férfihoz, megsimogatta az arcát, lehúzta róla az inget, magáról levette a törülközőt és meztelenül a férfire feküdt.  - link és video
kapcsolat